Nekem miért esik rosszul az, ami másnak nem?
A túlérzékenységről
"Mindenféle apróságon kiakadok. Jelentéktelen dolgokon rágom magam, és nem tudom elengedni őket. A barátaim hiába mondják, hogy ne foglalkozzam velük, mert lényegtelenek. Nem megy. Nagyon bántanak. Mindig azon agyalok, mások mit gondolhatnak rólam. Ha valami negatívat mondanak, legyen az akármilyen semmiség, akkor is azon tépelődöm, miért mondták. Újrá és újra elemzem a helyzetet, hogy mit rontottam el. Ez szörnyű. Mi a baj velem?"
Ha valaki a fenti néhány mondatban magára ismer, akkor feltehetően a lelki túlérzékenység tünetetitől szenved. A túlérzékenység vagy szuperérzékenység (dr. Elaine N. Aron fogalma szerint) érzelmi törékenységet, sebezhetőséget jelez. Ez az állapot lehet átmeneti, utalhat egy stresszel teli, nehéz időszakra, de lehet állandó személyiségjellemző is. Egy biztos, aki megtapasztalja, nagy valószínűséggel tehernek, problémának érzi, és meg akar tőle szabadulni.
De nézzük, hogy mi okozhatja a túlérzékenységet. Az idegrendszerünknek a normális működéshez optimális mennyiségű ingerlésre van szüksége. Ha az optimálisnál kevesebb inger éri, unatkozunk, ha több kifáradunk. A túlérzékeny emberek érzékeny idegrendszerrel rendelkeznek, mely részletesebben dolgozza fel az információkat, mint a kevésbé érzékenyek idegrendszere, és emiatt intenzívebben reagálnak a külvilágból érkező különféle ingerekre (látvány, hangok, szagok, fájdalom). Egy zajos, emberekkel teli plázában egy túlérzékeny ember már pusztán a látványtól és a zajtól képes rövid időn belül besokallni és elfáradni, mivel idegrendszerük az erős ingerlés hatására könnyebben kimerül.
A túlérzékenyek személyekre erősen hatnak az érzelmek. Nemcsak saját érzelmeiket élik meg magasabb hőfokon, de azonnal érzékelik a környezetük érzelmi és hangulatváltozásait is. Ha nem képesek rá, hogy ettől függetlenítsék magukat, akkor könnyen megeshet, hogy mások érzelemingadozásai hatására elromlik a kedvük vagy bizonytalanná válnak.
De hogy is lehetséges ez? A személyközi kommunikációnk során az agyunk feldolgozza a mások által mondottakat, leírtakat. A feldolgozás alatt többféle szűrőn is keresztülmegy az információ, és nemcsak a tartalmát elemezzük (vagyis, hogy mit mondott a másik), hanem egy érzelmi szűrőn is átengedjük a hallottakat, olvasottakat. A kommunikáció érzelmi szűrése fontos a beszélgetőpartnerünk hangulatának, szándékának meghatározásában. Megtudhatjuk belőle, hogy pl.: milyen kedve van a másiknak, ártani akar-e nekünk vagy kedvesen közeledik felénk. Azonban túlérzékenység esetén ez az érzelmi szűrő is túlműködik, ilyenkor az információ sérülhet, és rosszul dolgozódik fel. Előfordulhat, hogy ott is veszélyt jelez, ahol valójában nincs is. A túlérzékeny személy a másik rossz hangulatát is magára veheti, és, úgy érezheti, hogy róla szól.
A túlérzékeny személyek azonban nemcsak az előbb említett tünetek miatt szenvedhetnek, de jellemzően azt élik meg, hogy a környezetük nem érti meg őket. Gyakran megesik, hogy szülők, ismerősök, munkatársak számára fárasztóvá válik a túlérzékeny ember állandó “problémakeresése”, “hisztije”, és azt közvetítik a túlérzékeny személy felé, hogy viselkedése nem normális, valami baj van vele. Előfordulhat az is, hogy a környezet elutasítóvá válik a túlérzékeny személlyel szemben, pedig valójában ők elfogadására vágynak a legjobban. Érthetővé válik, hogy a túlérzékeny emberek miért szenvednek gyakran az önbizalom és az önelfogadás hiányától, rossznak, hibásnak érzik magukat, és meg akarnak szabadulni a túlérzékenységüktől.
Hogyan kezelhető a túlérzékenység? A cikk folytatásából kiderül.
Forrás:
http://www.healthcentral.com/depression/c/84292/139975/depression/
