Már a címben szereplő kérdés is egy csomó ellentmondást tartalmaz, ha jobban belegondolunk. Mintha a hatékonyság és a pihenés valahogy kizárná egymást. A hatékonyság nem arról szól, hogy pihenünk, és a pihenés nem arról szól, hogy hatékonyak vagyunk. Ugye értitek mire gondolok? Mégis. Gyakran tapasztalom, hogy nem tudjuk jól kihasználni a rendelkezésre álló pihenőidőnket. Vannak ismerősem, munkatársaim, akik percre végigdolgozzák a rendelkezésre álló szabad hétvégéiket. Vannak olyanok, akik igyekeznek nem csinálni semmit, hiszen a pihenés valami ilyesmiről szólna, de mégis, mikor véget ér a hétvége fáradtabbnak érzik magukat, mint előtte. Vannak olyanok, akik lelkiismeretfurdalást éreznek, ha nem dolgoznak, ezért bár magukra erőltetik a kikapcsolódást, mégis egész végig azon jár az agyuk, hogy mit is kellene csinálniuk, és mennyire haszontalannak érzik magukat, amikor nem dolgoznak. És még lehetne folytatni a listát.

Valószínűleg egyetértünk abban, hogy az előbb felsorolt típusok egyike sem képes hatékonyan pihenni. De mit is értek én hatékony pihenés alatt? Akkor nevezem hatékonynak a pihenést, ha képesek vagyunk elengedni magunkat, ha feltöltődünk, ha közben nem agyalunk azon, hogy mit is kellene csinálnunk, ha nem rágjuk magunkat az életünk haszontalanságán. Ha jobban beleondolok, ez egy nagyon messzevivő téma.

Ahhoz, hogy képessé váljunk a hasznos pihenésre, meg kell válaszolnunk néhány könnyűnek tűnő, de valójában nehéz kérdést. A munkám során gyakran szembesülök azzal, hogy amikor megkérdezem a kliensektől, betegektől, hogy mi teszi őket boldoggá, vagy mi okoz nekik örömet, sokszor nem kapok érdemi választ. Nagyon sokan vannak olyanok, akik vagy nem gondolkodtak el még ezen, vagy automatikusan a "mások", a társadalom által általánosan elfogadott örömforrásokat sorolják fel, de amikor mélyebben boncolgatni kezdjük a témát, rájönnek, hogy nem is biztos, hogy számukra is boldogságforrás, amiben eddig hittek. Vegyünk egy példát, ez gyakran előfordul fiatalok körében. Az általánosan elfogadott tétel: egy buliban mindenki jól érzi magát. Sok fiatal beleesik ebbe a csapdába. Elmennek bulizni, és valami szuper élményt várnak tőle, aztán csalódnak. Pedig, alapvetően nem is szeretnek buliba járni, mert sok az ember, nem szeretik a zenét, nem szeretnek táncolni, ettől frusztrálódnak. Milyen tanulságot vonnak majd le: egy buliban mindenki jól érzi magát, én viszont nem, akkor velem baj van. Dehogy van, csak ő másmilyen. Lehet, hogy egy kisebb társaságban érzi magát jól, a barátai körében, vagy egy koncerten, stb.

Ahhoz, hogy válaszolni tudjunk a mi okoz nekem örömet kérdésre, magunkba kell néznünk, és őszintének lenni magunkhoz. Lehet, hogy meglepő válaszokat fogunk kapni, lehet, hogy ellentmondásosak lesznek azokkal az információkkal, amelyeket eddig gondoltunk magunkról. Lehet, hogy ijesztőek is lesznek. De ha képesek leszünk ezekkel megbírkózni, sokkal közelebb jutunk ahhoz, hogy kik is vagyunk valójában.

Ha örömteli tevékenységet végzünk, amely lefoglal, akkor az nemcsak problémákról való figyelemelterésre (és stresszoldásra) lesz jó, hanem sekrentheti a kreativitásunkat, az intuíciónkat és a jó kedvünket is.  

Az első lépés a hatékony pihenés felé tehát, hogy megtudjuk, mi okoz nekünk örömet. Ha ezzel megvagyunk, az már a munka oroszlánrészét jelenti, de még hátravan néhány lépés. Mérlegelnünk kell, hogy az örömforrás mekkora feltöltődést okoz számunkra. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ha a választott tevékenységünk sok energiabefektetéssel is jár, és jobban lefáraszt mint, feltölt, akkor érdemes egy lazább hét előtti hétvégén beiktatni. Fontos, hogy tisztában legyünk a saját határainkkal testileg és lelkileg egyaránt. Hol is vannak ezek a határok? Megtudhatjuk, ha feltesszük magunknak az alábbi kérdéseket. Milyen az, amikor testileg vagy lelkileg fáradt vagyok? Mi jelzi nálam, hogy elértem a határomhoz? Lehet, hogy nyűgössé, dühössé, követelőzővé, szomorúvá, passzívvá válok? Esetleg képtelen vagyok elaludni? Elveszítem az érdeklődésemet? Ha tudjuk, hol vannak a határaink, odafigyelhetünk rájuk, és elkerülhetjük, hogy nagyon kimerítsük magunkat.

A következő lépés a pihenés értékének a megteremtése. Ez különösen azoknak lehet hasznos, akik egyedül a munkában töltött időt tekintik értékes elfoglaltságnak. Pontosítok, saját magukat csak akkor tekintik értékesnek , ha munkával töltik az idejüket. Ez nem tudatos döntés eredménye. Amint távolodni kezdenek a munkától, egy kis kellemetlen érzés jelenik meg bennük, és ez a kellemetlen érzés minden pihenéssel töltött perccel nőttön nő. Előfordulhat, hogy egy teljes phenéssel töltött nap után az önbecsülésük súlyosan megroppan, és teljesen haszontalan entitásnak érzik magukat. Ezért mindent meg is tesznek ennek elkerülésére. Aki úgy érzi, magára ismert az alábbi leírásban, és szeretne ezen változtatni, érdemes lehet tudatosítani, hogy ő önmagában értékes ember, akkor is, ha egy-két napig semmit nem csinál. Érdemes átgondolni azt is, hogy a pihenésre szánt idő miért lehet hasznos. Pl.: ha képes leszek feltöltődni, sokkal hatékonyabban tudok majd dolgozni, jobb kedvű leszek, türelmesebb, pozitívabbak lesznek a gondolataim, akár több időt tölthetek a családommal is. Egy új gondolatot kell megtanulniuk: a pihenéssel töltött időben is értékes ember vagyok. És erre a gondolatra időről időre emlékeztetniük kell magukat.

Összességében azt lehet mondani, bármilyen furán is hangzik, hogy a pihenéshez is szükség van tudatosságra és némi tervezésre, hogy számunkra hasznos legyen.

Jó pihenést! :)