Aki valaha szembesült már a megállíthatatlannak tartott "agyalással" (problémák, szorongató gondolatokon való rágódással), az biztos azt mondja most, az aggodalmakat nem lehet menedzselni. Ha egyszer elindulnak a gondolatok, az ember elmerül bennük, és a végén borzasztó rosszul érzi magát. Az aggódás stresszkeltő és ártalmas az egészségre. Mit kezdjünk hát vele?

Az aggodalmak kezelésének egyik meglepő módja, ha időt szentelünk neki. Ha napközben ránk törnek a nyomasztó gondolatok, félre kell tennünk őket azzal a tudattal, hogy a nap folyamán később valamikor foglalkozni fogunk velük. Érdemes ilyenkor egy olyan időpontot választani, amikor feltehetően ráérünk legalább 20 percre. Ez leginkább azért fontos, hogy hihető legyen számunkra, hogy bízhassunk abban, lesz lehetőségünk valójában törődni a problémáinkkal, hiszen bizonyosak lehetünk abban, hogy a nyomasztó gondolatok nem hagynak olyan könnyen békén bennünket. De kitartónak kell lennünk. Ha újra és újra ránk tör az aggódás, emlékeztessük magunkat arra, hogy ennek nem most van itt az ideje, hanem pl. délután négy órakor. 

A következő lépés az, hogy ténylegesen rászánjuk a meghatározott időnket a szorongásra. Ne spóroljuk le ezt. Könnyebb lenne megúszni, de hasznos lehet, ha időhatárosan foglalkozunk a problémánkkal. Egyrészt valószínűleg, jobban fogunk koncentrálni, és kevésbé engedjük szabadjára a gondolatainkat. (A kontroll nélküli aggodalmaskodás legnagyobb veszélye, hogy elmerülünk a félelmeinkben, és nehezen tartjuk meg logikus énünket.) Másrészt, ha meg akarjuk úszni az aggodalmaskodást, előfordulhat, hogy este, amikor aludni szeretnénk, törnek elő a kezeletlen félelmek, és nem hagynak bennünket aludni. És akkor már sokkal nehezebben küzdünk meg velük. Harmadrészt a szavahihetőségünk is megmarad önmagunk előtt. Ami viccesen hangzik, de ha jobban belegondolunk, hogy egy másik személynek sem hisszük el, amit mond, ha egyszer már átvágott bennünket, magunkkal miért lenne ez másként? Negyedrészt a 20 perc lejárta után (érdemes akár órát is beállítani), nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk magunknak azt, ha nem született megoldás a problémánkra, hogy rászántam ezt az időt, folytatom holnap ugyanebben az időben.

Íme tehát egy tipp ahhoz, hogy mit kezdhetünk az aggodalmainkkal. Remélem, tudjátok hasznosítani. És mindenképpen kíváncsi lennék a ti megoldásaitokra, hogy hogyan lehet még kezelni az aggódást. Ha van kedvetek, osszátok meg kommentben velem! 

Szép napot! :)